SA国际传媒

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

– Három egymást követ? napon három gyönyör? szép szentmise, ma, csütörtökön a Szentatyával való találkozás a VI. Pál csarnokban… Mi érintette meg leginkább a szívedet, érsek atya?

– A pápával való találkozás mindig különleges öröm, hiszen mi benne Krisztus földi helytartóját látjuk, és a mai Pétert. A pápa Péter utóda, ilyen módon ? az, aki ma számunkra közvetíti Szent Péter jelenlétét. Ezért mi úgy tekintünk rá, mint Péterre. Ezekben a napokban eszembe jutott, hogy egy évvel ezel?tt azt ígértük, azért imádkoztunk, az volt a mottónk, hogy Krisztus a jöv?nk. És most a jöv?ben élünk, hiszen tavalyhoz képest ez már a jöv?. És nekünk még mindig Krisztus a jöv?nk, de a múltunk és a jelenünk is Krisztus. Ez az, ami eltölt bennünket végtelen hálával, örömmel és bizalommal Jézus Krisztusban, aki mindig h?séges. ? a h?séges tanú, aki mindig ott áll mellettünk, er?sít bennünket és bátorítást ad nekünk, hogy mi is h?ségesek legyünk hozzá. Ez történt ma is, amikor Péter apostol utódával találkoztunk, és az ? der?s lelkével. Látjuk, hogy fizikailag mennyire összetört állapotban van, mégis süt bel?le az öröm, sugárzik bel?le a Jézus Krisztusnak való odaadottság, és ez mindannyiunkat meger?sít. Jó ott lenni a közelében, mert azt érezzünk, hogy biztos támasz, biztos példa mindannyiunk számára.

– Az érsekség hogyan élte meg a tavalyi pápalátogatást? Van-e valami hozadéka, gyümölcse az ? látogatásnak, amely Budapesten keresztül voltaképpen az egész Magyar Katolikus Egyháznak, pontosabban minden magyar katolikusnak, még a határainkon kívül él?knek is szólt, s amely bennünket, papokat is különösen megérintett?

– Részt vettünk természetesen a látogatáson mi is, mint ahogyan minden egyházmegyéb?l nagyon sokan. Örömömre szolgál, hogy erre a zarándoklatra, amit most szerveztünk, munkatársaimmal együtt is jó pár tucatnyian eljöttünk, egy teljes busszal, illetve többen repül?vel. A mai találkozón a Szentatyával ott ült az els? sorban az a hét diakónusunk is, akiket másfél hónap múlva, június 22-én fogok felszentelni az immár megújuló egri bazilikában. Amikor [a látogatást követ?en] aztán a Szentatya elment, én is kihúztam magam, és úgy mondtam nekik: ?Büszke vagyok rátok, hogy itt voltatok, itt vagytok, hogy ti is jókedv?ek és der?sek vagytok, és hogy a Szentatya most meger?sített benneteket is.” [A kispapok közül] hárman nem voltak itt, akik még a diakónusszentelés el?tt állnak. Összesen tízen állnak majd a szentelési oltár elé: három diakónust és hét papot szentelhetek majd Isten kegyelméb?l. Úgy gondolom, hogy ez – bizonyos értelemben – tekinthet? a pápalátogatás gyümölcsének is.

– Ahol élet van, ott van hivatás is – ezt Szent II. János Pál pápa oly sokszor és oly nagy szeretettel ismételte el. És ha már az ? neve – gondviselésszer?en – szóba került: te az ? szárnyai alatt is szolgáltál. Sok év eltelt hazaköltözése óta. Mit ?rzöl a szívedben róla?

– Nagy-nagy szeretetet és hálát iránta. Most itt vagyunk a Szent Péter-bazilika sekrestyéjében, ahol van egy kis kápolna. Eszembe jut a több évtizeddel ezel?tti püspökszentelésem, amikor rám tette a kezét. Életre szóló élmény, meger?sítés és bátorítás volt számomra is, hogy fiatalemberként kiválasztott arra, hogy püspöki szolgálatba lépjek. Kés?bb a munkatársa is lehettem, és biztos Ferenc pápa sem venné rossz néven, ha hallaná, hogy bizonyos értelemben rá úgy tekintek, hogy ? az én pápám, mert vele közvetlen személyes kapcsolatba is kerülhettem, ami kitüntet? volt, ugyanakkor az embert alázatra is készteti. Jó visszagondolni rá, és kérni az ? segítségét, közbenjárását az Egri F?egyházmegyéért, az egész Magyar Katolikus Egyházért, a Világegyházért – és az én személyemért is –, hiszen ? már ott van a szentek és a nagy pápák körében, Isten országában.

– Mint f?pásztor, mit tudnál most szólni a papjaidról? Milyen a kapcsolatod velük, milyennek találod ?ket?

– Nagyon jófejek (nevet – a szerk.), nagyon jófejek a papjaim, nagyon szeretem ?ket. És megbocsátják nekem, hogy én nem gyakran látogatom ?ket. ?k viszont szívesen látogatnak engem, és tudják, hogy olyankor mindig az atyai házba jönnek. Ugyanakkor természetesen mindig megyek mindenhova, ahová hívnak. De úgy nem szoktam menni, hogy egyszer csak megjelenek váratlanul. Nagyon szeretem a papjaimat, mert h?ségesek – Istennek legyen hála. Nem akarok dicsekedni, sem számokat mondani, de h?ségesek, és ez a legfontosabb.

– És a jó egri hívekr?l – utolsó gondolatként?

– A jó egri hívek alig várják, hogy újra megtölthessék a bazilikát, amelyr?l néhány hét múlva lehull az a fátyol – elt?nik az a kerítés, válaszfal –, amely a felújítás alatt álló, illetve már felújított részeket eddig elválasztotta. Így végre ismét a maga teljes pompájában t?nhet fel el?ttünk, hogy ott állhassunk, imádkozhassunk és dics?íthessük az Urat. A bazilikánk homlokzatán látható felirattal – ?Venite adoremus Domini” – hívtam meg szeptember 28-ra, egy nagy találkozóra a f?egyházmegye híveit, hogy ?Jöjjetek, imádjuk az Urat!” Ez lesz az a nagy ünnepünk, amikor a megújult bazilika megáldására sor kerül.

Lejegyezte: Horogszegi-Lenhardt Erika / Magyar Kurír