SA国际传媒

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Mint a római Német 鈥揗agyar pápai kollégium akkori végz艖s diákja én is ott voltam a téren, s艖t egészen közel az oltárhoz, amelynél Szent II. János Pál pápa a vértanú szentek sorba iktatta honfitársát. Akkor id艖ben még közelebb voltunk a második világháborúhoz, mint most magához a szenttéavatáshoz. Azóta 42 esztend艖 telt el, de 1982-ben a világháború fenyeget艖 rémét艖l még csak 37 év választott el.

Sajnos elmondhatom, hogy akkor 鈥� a hidegháború dermeszt艖 világában 鈥� még jobban féltük a háborút, mint napjainkban. Gázkamra, deportálás, foglyok szökés, megtizedelés, éhhalál és vértanúság. Olyan er艖vel riasztott minket a múlt, hogy elképzelhetetlennek tartottunk mindenféle újabb háborút Európában!

Inkább arra az isteni bravúrra csodálkoztunk rá, amit Kolbe atyában köszönhetünk neki. 艕 47 éves volt, egy évvel fiatalabb, mint halálakor Szent Ferenc, amikor 1941. február 17-én ismételten letartóztatták, mivel rádióján németellenes m疟sort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. El艖ször a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. 艕 volt a 16670-es számú rab. Amikor pedig augusztus elsején a tábor 14-es barakkjából, ahol Kolbe atya is élt, megszökött egy rab, a tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz foglyát éhhalálra ítélte, véletlen kisorsolás alapján. Ám amikor az egyik halálra ítélt, Franciszek Gajowniczek felsóhajtott 鈥� nekem két gyermekem van 鈥� akkor Kolbe atya el艖lépett és felajánlotta az életét helyette. A táborparancsnokot annyira meglepte ez a h艖sies gesztus, hogy elfogadta ezt az 鈥�önkéntes helycserét鈥� és így került Kolbe atya a bunkerbe a többi kilenc mellé tízediknek, hogy együtt halálra éheztessék 艖ket. Úgy élt a foglyok közt, mint a szabadság angyala, hiszen a böjthöz szokott teste er艖sebb volt, mint kínzóinak a türelme. Miután már az összes társa meghalt, az 艖rei azonban nem tudták kivárni a végét, így egy injekció oltotta ki életét, mely Isten különleges kegyelme révén valahogy mégis tovább élt abban a kétgyermekes Franciszek Gajowniczek apában.

艕 pedig a megment艖je szentté-avatásakor a lengyel pápa kérésére felállt a Szent Péter téren a fiaival együtt és így közelr艖l láthattam az életadás, az életmentés csodáját. Máig emlékszem az arcára, melyet belülr艖l világított meg valami hálás, meleg fény: 鈥濱gen, egykori fogolytársam, az a 16670-es számú rab, valóban Isten embere volt. És soha, soha nem tudom, nem tudom eléggé megköszönni neki, amit nekem, amit a fiaimnak adott. Életet! Saját egyetlen életét!

A Szent Péter tér ölel艖 karja, együtt a Mennyek Országa kezeivel, ekkor er艖sen összeszorított mindnyájunkat!

(vl)