Az irgalmass谩g evang茅liuma legyen d枚nt茅seink alapja 鈥� Ferenc p谩pa hom铆li谩ja
Vertse Márta 鈥� Vatikán
Az apostoli látogatást lezáró szentmisén a Szentatya a boldogok sorába iktatta a XVI-XVII. században élt Anne de Jésus spanyol sarutlan kármelita szerzetesn艖t, akinek életszentségét és munkásságát példaként állította a hívek elé.
Jézus figyelmeztet a b疟nre csábítás, botránkoztatás veszélyére
鈥濧ki csak egyet is b疟nre csábít a (bennem) hív艖 kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák鈥� (Mk 9,42) 鈥� idézte a pápa Márk evangéliumából Jézus szavait, amelyeket tanítványaihoz intézett, figyelmeztetve 艖ket a botránkoztatás veszélyére. Ez egy er艖s, szigorú figyelmeztetés 鈥� mondta a Szentatya, majd megjelölte homíliájának három kulcsszavát: nyitottság, szeretetközösség és tanúságtétel.
Az Úr nem csak a választottakra árasztja ki Lelke ajándékát
A pápa utalt rá, hogy a Számok könyvéb艖l vett els艖 olvasmány és az evangéliumi szakasz a nyitottságról szólnak. A Szentlélek ugyanis a kivonulásról szóló elbeszélésben nemcsak azokat a véneket árasztja el a prófétai elragadtatás ajándékával, akik Mózessel együtt a gyülekezet sátrába mentek, hanem másik két férfit is, akik a táborban maradtak. A pápa ezt egy nagyon szép el艖jelnek nevezte, hiszen, ha kezdetben botrányosnak tekintették, hogy a két férfi nem tartozott a választottak csoportjába, a Lélek ajándéka után botrányos lenne megtiltani számukra, hogy gyakorolják kapott küldetésüket. Ezért mondja nyitott lélekkel és szívvel az alázatos és bölcs Mózes: 鈥濨árcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!鈥� (Szám 11,29) 鈥� idézte a Szentatya az els艖 olvasmány bölcs szavait, amelyek el艖revetítik azt, amit Jézus az evangéliumi szakaszban mond (vö. Mk 9:38-43, 45, 47-48).
Jézus arra int, hogy ne 鈥瀊otránkozzunk meg鈥� Isten szabadságán
A Kafarnaumban játszódó jelenetben a tanítványok meg akarják akadályozni, hogy egy ember a Mester nevében démonokat 疟zzön ki, mert 鈥瀗em csatlakozott鈥� hozzájuk (Mk 9,38). Úgy gondolják, hogy aki nem követi 艖ket, annak nincs joga csodákat tenni. Jézus azonban, mint mindig, most is meglepi 艖ket, és kéri, hogy lépjenek túl megszokott sémáikon, ne 鈥瀊otránkozzanak meg鈥� Isten szabadságán. Azt mondja nekik: 鈥濶e tiltsátok meg neki. [鈥 Aki nincs ellenünk, velünk van鈥� (Mk 9,39-40).
Az evangélium hirdetésének küldetését Isten kegyelméb艖l kaptuk
Ez a két jelenet, Mózes és Jézus jelenete, ránk és keresztény életünkre is vonatkozik 鈥� hívta fel a figyelmet a Szentatya. Ugyanis a keresztség által mindannyian küldetést kaptunk az Egyházban, ami egy ajándék, nem pedig egy dicsekvésre ösztönz艖 cím. A hív艖k közössége nem a kiváltságosok köre, hanem az üdvözültek családja, és nem a saját érdemeink alapján kaptuk a küldetést, hogy elvigyük az evangéliumot a világnak, hanem Isten kegyelméb艖l, az 艕 irgalmából és abból a bizalomból, hogy minden korlátunkon és b疟neinken túl, továbbra is atyai szeretettel küld minket és kísér türelmesen nap mint nap. Ha tehát nyitott és gondoskodó szeretettel akarunk együttm疟ködni a Lélek szabad cselekvésében, anélkül, hogy önhittségünkkel és merevségünkkel bárki számára botrányt, akadályt jelentenénk, alázattal, hálával és örömmel kell végeznünk küldetésünket 鈥� szögezte le Ferenc pápa. Nem neheztelnünk kell, hanem örülnünk kell annak, hogy mások is megtehetik, amit mi teszünk, hogy növekedjen Isten országa, és egy napon mindannyian egyesüljünk az Atya ölelésében.
Az élet egyetlen útja a javakban osztozó szeretet
A pápa ezután elérkezett a második szóhoz, ami a szeretetközösség. Szent Jakab a szentleckében (vö. Jak 5,1-6) két er艖s képpel szól hozzánk err艖l: a gazdagság, amely 鈥瀖egrothad鈥� (vö. 3. v.), és az aratók tiltakozása, amely eljut az Úr fülébe (vö. 4. v.). Ez arra emlékeztet bennünket, hogy az élet egyetlen útja az ajándékozás, a szeretet, amely a javak megosztásában egyesít. Az önzés útja csak bezárkózásokat, falakat, akadályokat, vagyis 鈥瀊otrányokat鈥� teremt, amelyek a dolgokhoz láncolnak és eltávolítanak bennünket Istent艖l és testvéreinkt艖l 鈥� tanította homíliájában Ferenc pápa.
A közösségek életének nem lehet alapja az önérdek
A Szentatya arra mutatott rá, hogy az önzés, mint minden, ami megakadályozza a szeretetet, 鈥瀊otrányos鈥�, mert eltiporja a kicsinyeket, megalázza az emberek méltóságát és elfojtja a szegények kiáltását (vö. Zsolt 9,13). Ez igaz volt Szent Pál korában ugyanúgy, mint ma is a mi számunkra. A pápa felidézte Evangelii gaudium k. apostoli buzdításának a jóléti társadalmakra vonatkozó tanítását, miszerint, ha az egyének és a közösségek életének alapjául kizárólag az önérdek és a piaci logika elveit helyezik (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 54-58), ez olyan világot teremt, amelyben nincs többé helye a nehézséggel küzd艖knek, nincs irgalom a tévútra tértek számára, és nincs együttérzés a szenved艖kkel.
A bántalmazókat ítéljék meg, legyen akár világi személy, pap vagy püspök!
Ferenc pápa ezen a ponton rögtönzött szavaival hozzáf疟zte: 鈥濭ondoljunk arra, mi történik, ha a gyerekeket megbotránkoztatják, megütik, bántalmazzák 艖ket azok, akiknek gondoskodniuk kellene róluk. Gondoljunk a fájdalom és a tehetetlenség sebeire el艖ször az áldozatokban, aztán a családjaikban és a közösségeikben is鈥�. A pápa szívével és elméjével visszatér azoknak a kicsiknek a történetéhez, akikkel tegnapel艖tt találkozott. Meghallgatta 艖ket, érezte a szenvedésüket, mint akiket bántalmaztak, és ezért megismételte: 鈥濧z Egyházban mindenkinek van helye, mindenkinek, ahol majd mindannyiunkat megítélnek, de nincs helye a bántalmazásnak!鈥� Ezért azt kérte a pápa, hogy 鈥瀞enki ne takargassa a bántalmazásokat! Kéri a püspököket is, hogy ne takarják el a visszaéléseket! Ítéljék meg a bántalmazókat, és segítsék 艖ket, hogy kigyógyuljanak ebb艖l a bántalmazási betegségb艖l. Ezt a gonoszságot az ember nem rejti el, ezt a gonoszságot ki kell hozni a szabadba, hogy ismertté váljon, ahogy azt néhány bántalmazott bátran megtette. Legyenek ismertté! A bántalmazókat pedig ítéljék meg, legyen akár világi személy, pap vagy püspök! Ítéljék meg 艖ket!鈥�
Hallgassuk meg a szegények, szenved艖k prófétai hangját
Isten Igéje világos 鈥� folytatta homíliáját a Szentatya. Azt mondja, hogy az 鈥瀉ratók tiltakozását鈥� és a 鈥瀞zegények kiáltását鈥� nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet elhallgattatni, mintha ezek a jólét világának tökéletes hangversenyében disszonáns hangokat képviselnének. Éppen ellenkez艖leg, ezek a Lélek él艖 hangja, amely emlékeztet minket arra, hogy mindannyian szegény b疟nösök vagyunk 鈥� els艖ként én, tette hozzá a pápa 鈥� és ez megtérésre hív minket 鈥� szögezte le a Szentatya, majd a következ艖 er艖teljes felhívásokkal folytatta homíliáját: Ne akadályozzuk meg prófétai hangjukat azzal, hogy közönyünkkel elhallgattatjuk 艖ket. Hallgassuk meg, amit Jézus mond az evangéliumban: távol legyen t艖lünk a botrányos szem, amely meglátja a nincstelent és elfordítja fejét! Távol legyen t艖lünk a botrányos kéz, amely ökölbe szorul, hogy elrejtse kincseit, és mohón visszahúzódik zsebébe, mert ahogy nagyanyjától hallotta, az ördög a zseben keresztül lép be és indít szexuális abúzusra! Távol legyen t艖lünk a botrányos láb, amely gyorsan elfut, hogy ne közeledjen a szenved艖khöz, hanem távol legyen t艖lük! Mindez álljon távol t艖lünk! Így semmi jót és szilárdat nem építhetünk. Ha pedig alamizsnát adunk, érintsük meg a nélkülöz艖 személyt és nézzünk a szemébe! 鈥� hangsúlyozta Ferenc pápa.
Szeretet nélkül egy üres, értelmetlen élet foglyaivá válunk
A pápa arra buzdított, hogy az irgalmasság evangéliumát tegyük döntéseink alapjaivá, hiszen csak így tudunk jó magokat hinteni társadalmi és gazdasági szinten. Máskülönben, bármilyen impozánsnak t疟njenek is jólétünk nagy alkotásai, mindig agyaglábú 鈥瀗agy szobrok鈥� maradnak (vö. Dán 2,31-45). Szeretet nélkül semmi sem maradandó, minden elt疟nik, széthull, és egy tovaszálló, üres és értelmetlen élet foglyai maradunk, egy értéktelen világé, amely a küls艖ségeken túl minden hitelét elvesztette, mert megbotránkoztatta a kicsinyeket.
Kövessük Boldog Anne de Jésus tanúságtételének példáját
A Szentatya homíliájában ezután a harmadik szóhoz f疟zte tanítását, amely a tanúságtétel. A szertartás elején a boldogok sorába iktatott Anne de Jésus, a Jézusról nevezett Anna, sarutlan kármelita szerzetesn艖 életének és munkásságának példáját állította a hívek elé. Az új boldog, a 鈥瀕élek óriása鈥� - Avilai Szent Teréz - nyomdokain haladva korának egyházában egy nagy reformmozgalom egyik f艖szerepl艖je volt. Az 1545-1621-között élt szerzetesn艖 Avilai Szent Teréz eszméit Spanyolországban, Franciaországban, s艖t itt, Brüsszelben és az akkori spanyol Hollandia nev疟 területen is terjesztette 鈥� emlékeztetett rá Ferenc pápa. Egy olyan korban, amelyet fájdalmas botrányok jellemeztek a keresztény közösségen belül és kívül egyaránt, 艖 és társn艖i imádságból, munkából és jótékony szeretetb艖l álló egyszer疟 és szegényes életükkel, olyan sok embert tudtak visszahozni a hithez, hogy alapítványukat valaki 鈥瀕elki mágnesnek鈥� nevezte el ebben a városban. A sarutlan kármelita n艖vér saját elhatározásából nem hagyott hátra írásokat. Ehelyett inkább arra kötelezte el magát, hogy 艖 maga is megvalósítsa a gyakorlatban mindazt, amit tanult (vö. 1Kor 15,3), és életmódjával hozzájárult az egyház felemelkedéséhez a nagy nehézségek idején 鈥� idézte fel az új Boldog életének f艖bb vonásait a Szentatya.
Az új Boldog a 鈥瀗艖i életszentség鈥� er艖teljes modellje
Szentbeszéde végén a pápa arra biztatott, utalással Gaudete et Exsultate k. apostoli buzdításának tanítására, hogy fogadjuk el hálásan a 鈥瀗艖i életszentség鈥� finom és er艖teljes modelljét, amelyet az új Boldog ránk hagyott (vö. Gaudete et Exsultate apostoli buzdítás, 12) és amely nyitottságból, 办&辞耻尘濒;锄&辞耻尘濒;蝉蝉&别补肠耻迟别;驳产艖濒 és 迟补苍&耻补肠耻迟别;蝉&补补肠耻迟别;驳迟&别补肠耻迟别;迟别濒产艖濒 áll. Kérjük közbenjárását, kövessük erényei példáját, és újítsuk meg vele együtt elkötelezettségünket, hogy együtt járjunk az Úr nyomában 鈥� fejezte be a brüsszeli Baldvin Király stadionban bemutatott, boldoggá avatási szentmiséjének homíliáját Ferenc pápa.
