A hiteless茅g fel茅: Sajg贸 Bal谩zs atya elm茅lked茅se az 茅vk枚zi 24. vas谩rnapra
Egy id艖s ember egyszer a következ艖képpen fogalmazta meg panaszát: 鈥濶égy gyermekem van, anyagilag mindegyik jól szituált, mindeniket taníttattam, mindahányan voltak els艖áldozók és bérmálkozók, ismerik hitünk igazságait, tudják kívülr艖l a parancsokat 鈥� én pedig itt vagyok egy szeretetotthonban, és ezzel nem is lenne baj, hiszen megértem elfoglaltságukat és azt is, hogy szakmailag nem tudnak úgy ápolni, ahogy itt megteszik velem. Csak az a fájdalmam, hogy gyermekeim nagyon ritkán nyitják rám az ajtót.鈥�
Egy zenetanárn艖t艖l megkérdezték, hogyan halad egyik tanítványa a zene világában. 艕 így értékelt: a leány igen szorgalmas, jó technikája van, csak éppen nem 鈥�érzi鈥� a zenét!
Két vallomás, amelyb艖l érezhetem: Istenr艖l beszélni hitelesen csak akkor tudok, ha 艕vele is sokat beszélgetek. Beszélni Róla és beszélni 艕vele 鈥� együtt jár! Istenr艖l tanulni a Vele való kapcsolat nélkül tudathasadást szül.
Ahogy Richard Rohr, ferences teológus fogalmaz: 鈥瀉z információ még nem szül transzformációt鈥�. Az 艕róla szóló információk lehetnek Hozzá vezet艖 utak, de egyben akadályok is abban, hogy él艖 és személyes kapcsolatom legyen életem Urával.
Átalakulni, belülr艖l megváltozni csak akkor tudok, ha 艖szintén, kifogásokat nem keresve, és bátran adom meg a választ arra a kérdésre, hogy ki Isten az én életemben. Ha 艕 az Alap, minden megváltozik!
Az evangéliumi részben (vö. Mk 8, 27-35) maga Jézus vezet végig a folyamaton: el艖ször az emberek véleményét kérdezi meg az 艕t hallgatóktól. Nem azért, mert az tartja meg 艕t. 艕t nem az emberek véleménye élteti, s ezzel az én figyelmemet is felhívja: nem az vagyok, akinek az emberek tartanak. Az igazság az, hogy az vagyok, aki Isten szemében vagyok. Ezért fontos keresnem és kutatnom, hogy 艕 mit gondol rólam? Ha ez lenne életem egyik legfontosabb kérdése, már változna az életem, hiszen akkor azt tartanám szem el艖tt, hogy 艕 mit akar az életemmel鈥�
Az emberek véleménye után Jézus másodszor a tanítványok véleményére kérdez rá: ismét nem azért, hogy a tanítványok által alkotott véleményekb艖l megtudja, hogy ki is 艖, hanem azért, hogy maguk a tanítványok tegyék tisztába Vele való kapcsolatukat. Ha megfogalmazom ugyanis, hogy ki nekem Krisztus, akkor tudom meg T艖le, hogy ki is vagyok én valójában. Krisztus ugyanis Isten véleményét közli velem 鈥� és ez minden véleményt felülír!
Az evangélium egészéb艖l kiviláglik, hogy Jézus nem az a Messiás, aki küls艖leg szabadít fel bármilyen világi uralom alól, hanem aki lelkemet akarja felszabadítani a b疟n fogságából.
A b疟n ugyanis fogva tart, elhomályosítja látásomat és nem látom a célt, mert eltévesztettem. Ezért gyenge akaratom is, mert nem látom a célt.
A Krisztussal való igazi találkozás felszabadít és megszabadít, mert képessé válok arra, hogy kimondjak magamból mindent, átadjam Neki és akkor megújultan döbbenek rá igazi kilétemre, hiszen 艕 világít rá arra. Sokszor érzem, hogy ki kellene mondanom valakinek, hogy megszabaduljak terheimt艖l 鈥� és félek, mert nem bízom száz százalékosan senkiben. Igen, mert még nem találkoztam azzal a felszabadító és megszabadító Istennel, aki ÉL艕 SZEMÉLY, és bennem is él. Mindannyiunkat felülmúl és mindenkiben is benne él. Valójában csak az 艕 véleménye számít. Az pedig nem rossz.
Mindenkinek egyénileg nyilvánítja ki véleményét.
Ezért szükséges sokat 艕vele id艖znöm. 艕 elmondja, ki vagyok én 艕neki!
艕vele id艖zni és csak azután 艕róla beszélni. Ett艖l válhatok igazán hiteles emberré.
