SA国际传媒

Isabella Piro / Ged? Ágnes - Vatikán

Hogyan legyünk szinodális, missziós egyház? Ezt az alapkérdést járja körül a püspöki szinódus ?szi ülésének munkadokumentuma, az Instrumentum laboris. Az október 2-27-e között megrendezend? ülés témája: ?Egy szinodális egyházért: szeretetközösség, részvétel és misszió”, mely a 2023-as ülést követi. A most megjelent munkadokumentum összegy?jti az el?z? év gyümölcseit, kiegészítve azt más találkozók eredményeivel, mint például a plébánosok nemzetközi találkozója (melyet Sacrofanóban tartottak április 29-t?l május 2-ig). Ezen túl tartalmazza annak a tíz tanulmányi csoportnak a munkáját, amellyel Ferenc pápa megbízásából elmélyítették a 2023-as szinóduson fölmerült bizonyos témákat.

Július 9-én, a Szentszék Sajtóközpontjában mutatták be a dokumentumot, mely nem kíván el?regyártott válaszokat adni, sokkal inkább útmutatást és javaslatokat arra, hogy az egyház a maga egészében hogyan lehet szinodális a küldetésében, vagyis hogyan lehet közelebb az emberekhez? Miként legyen kevésbé bürokratikus, helyette Isten háza és családja, ahol minden megkeresztelt felel?snek érzi magát és részt vesz az egyház életében, a maga szerepének és szolgálatának megfelel?en.

A dokumentum 5 részb?l áll

Az Instrumentum laboris öt nagy részre tagolódik: bevezetés, alapok és három központi rész. A bevezetés emlékeztet az eddig megtett útra, kiemeli az elért eredményeket, mint például a Lélekben való beszélgetés szinodális módszerének elterjedt használatát. Ezt követik az alapok, melyben a szinodalitás megértésér?l van szó, melyet a megtérés és a reform folyamataként tekint. Megosztott és konfliktusoktól szenved? világunkban az egyház arra hivatott, hogy az egység jele legyen, a kiengesztel?dés és a meghallgatás eszköze mindenki számára, különösen a szegények, a kirekesztettek, a hatalomból kizárt kisebbségek számára. A szinodalitás nem értékeli le a tekintélyt és a feladatot, amit maga Krisztus bíz a pásztorokra. Nem öncélú, hanem szervesen kapcsolódik a küldetéshez – emlékeztet rá a dokumentum.

Értékelni a n?k szerepét az egyházban

Az alaprész nagy teret szentel a n?k szerepének, melyet az egyház életének minden területén játszanak, kiemelve, hogy jobban el kell ismerni karizmájukat és hivatásukat. Isten néhány n?t választott ki arra, hogy a feltámadás els? tanúi és hirdet?i legyenek. A keresztség erejében tehát teljesen egyenl?k, ugyanazokat az ajándékokat árasztja ki rájuk a Lélek, és arra hivatottak, hogy szolgálják Krisztus küldetését – mutat rá a dokumentum. Mentalitásváltásra van szükség el?ször is, aminek révén felismerik, hogy a n?k és férfiak Krisztusban egymás testvérei, a közöttük lév? kapcsolat, kölcsönös függés a közös küldetést szolgálja.

A n?k részvétele és felel?ssége

Bizonyos kultúrákban továbbra is er?teljesen jelen van a férfiuralom, ezért a szinódus második ülésén kívánatos, hogy a n?k nagyobb számban vegyenek részt az egyházról szóló döntési folyamatokban, és a döntések minden fázisában. Emellett szélesebb körben jussanak felel?s pozíciókhoz az egyházmegyékben és az egyházi intézményekben, a szemináriumokban, intézetekben, teológiai karokon, és a kánoni eljárások bírói szerepében. Ezek a javaslatok a szerzetesn?ket is érintik, akiknek nagyobb elismerést és határozottabb támogatást kell nyújtani életükhöz és karizmájukhoz, felel?s pozíciókba is juttatva ?ket – folytatódik a szinódusi munkadokumentum.

Folytatódik a teológiai elmélkedés a n?i diakonátusról

Ami a n?k diakónusi szolgálatának megnyitását illeti, az Instrumentum laboris leírja, hogy néhány helyi egyház kéri ezt, míg mások ellenzik. Az októberi szinódusi ülésen nem fogják tárgyalni ezt a témát, ezért jó, hogy folytatódnak az ezzel kapcsolatos teológiai megfontolások. Mindenesetre a n?k szerepér?l való gondolkodás egyértelm?vé teszi azt a vágyat, hogy er?sítsék a világiak által folytatott minden szolgálati formát. Ezért kívánatos, hogy megfelel? formákat találjanak arra, hogy hozzájáruljanak Isten igéjének hirdetéséhez a szentmise ünneplése közben is.

I. rész: Kapcsolat Istennel, a testvérekkel és a többi egyházzal

A bevezetés és az alapok után a dokumentum azokat a kapcsolatokat vizsgálja meg, amelyek révén az egyház szinodális lehet küldetésében, vagyis az Atyaistennel, a testvérekkel és az egyházakkal való kapcsolatokat. A karizmák, a szolgálatok és a papi szolgálat elengedhetetlen tehát egy olyan világban és világért, mely a sok ellentmondás közepette keresi az igazságosságot, a békét és a reményt. A helyi egyházakból kapott visszajelzések alapján a fiatalok olyan egyházat szeretnének, ami nem a struktúrák és a bürokrácia egyháza, hanem kapcsolatokra épül, dinamikus és fejl?dik. Az októberi ülésen megvizsgálhatják új szolgálati formák létrehozásának lehet?ségét, melyek a meghallgatást és az elkísérést segítik. Nyitva kell tartanunk a közösség ajtaját, hogy az emberek beléphessenek rajta anélkül, hogy fenyegetve vagy megítélve éreznék magukat.

II. rész: Képzési folyamatok és közösségi megkülönböztetés

Az Instrumentum laboris második része a képzési folyamatokról és a közösségi megkülönböztetésr?l szól, mely lehet?vé teszi, hogy az egyházak megfelel? döntéseket hozzanak, meghatározva mindenki felel?sségét és részvételét. A család, mint az élet és a szeretet közössége kiemelt helyet kap a hitre és a keresztény gyakorlatra való nevelésben. A nemzedékek közötti összekapcsolódás a szinodalitás iskolája. Mindenki, gyengék és er?sek, gyermekek, fiatalok és id?sek nagyon sokat kaphatnak egymástól és adhatnak egymásnak.

Fontos az elszámolhatóság

Fontos az is a különböz? folyamatok között, hogy a felel?s beosztású egyháziak átlátható módon számot adjanak munkájukról, melyet az egyház javára és küldetésére folytatnak – szögezi le a dokumentum. Egy szinodális egyháznak szüksége van az átláthatóság és elszámolhatóság kultúrájára és gyakorlatára. Ezek ugyanis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy meglegyen az a kölcsönös bizalom, amellyel együtt haladhatunk és gyakorolhatjuk kölcsönös felel?sségünket a közös küldetésért.

A hiteles egyháznak átláthatónak kell lennie

Az Instrumentum laboris arra is emlékeztet, hogy a végzett szolgálatról már az apostoli egyházban is el kellett számolni a közösség felé, tehát egy régi hagyományról van szó. Ma azért várják el az egyháztól az átláthatóságot és az elszámolást, mert az elmúlt években rontották a hitelét a pénzügyi botrányok, és f?ként a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek elleni szexuális abúzusok. Az átláthatóság és az elszámolás hiánya növeli a klerikalizmust, amely tévesen arra épül, hogy a felszentelt papok nem kötelesek elszámolni senki felé tekintélyük gyakorlásáról.

Értékelési struktúrákra van szükség

Ez az elvárás az egyház minden szintjére igaz, a lelkipásztori tervekre, az evangelizálási módszerekre, és azokra a módozatokra, amelyekkel az egyház tiszteli az emberi személy méltóságát, például az intézményein belüli munkakörülményekkel. Olyan struktúrákra és értékelési formákra van szükség – nem moralista értelemben -, amelyek megvizsgálják a szolgálati felel?sség gyakorlásának módját. Garantálni kell az egyháznak többek között egy éves elszámolás közzétételét a javak és er?források használatáról, küldetése teljesítésér?l, beleértve a kiskorúak és sérülékeny személyek védelméért tett kezdeményezések bemutatását, a n?k vezet?i pozíciókhoz segítését, részvételük el?mozdítását a döntési folyamatokban.

III. rész: Ökumenikus és vallásközi párbeszéd

A szinódusi munkadokumentum harmadik része azokkal a helyekkel foglalkozik, ahol a kapcsolatok és folyamatok testet öltenek. Ezek nem feltétlenül térbeli helyszínek, hanem inkább konkrét helyzetek, amelyeket a kultúrák és az emberi körülmények dinamikái jellemeznek. Tanácsos túllépni az egyházi kapcsolatok és tapasztalatok statikus és piramisszer? látásmódján, ehelyett a sokszín?ség és a pluralitás az, ami lehet?vé teszi az – egy és egyetemes – egyház számára, hogy dinamikus körforgásban éljen, ne essen az egyénieskedés vagy az ellaposodás csapdájába. Ellenkez?leg, éppen ebbe a távlatba kell helyezni a más felekezetekkel, vallásokkal, kultúrákkal való párbeszédet is. Ebbe illeszkedik az is, hogy a péteri szolgálat gyakorlásának olyan formáit keresik, amelyek nyitva állnak az ökumenikus folyamat új helyzete el?tt, a keresztények látható egysége felé.

A remény zarándokai

Végezetül az októberi szinódus dokumentuma emlékeztet rá, hogy valamennyi kérdés az egyházat kívánja szolgálni és azt, hogy begyógyíthassa korunk legmélyebb sebeit. Az Instrumentum laboris egy felhívással zárul: Folyassuk utunkat mint a ?remény zarándokai”, készülve a 2025-ös szentévre!