SA国际传媒

Vertse Márta - Vatikán

A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény. Ahogyan Szent II. János Pál pápa a harmadik évezred küszöbén a püspökökhöz, a papokhoz és a hívekhez intézett, ?Tertio Millennio Adveniente” k. apostoli levelében írta a 2000. év jubileumának el?készítésére: ?a b?nbocsánat és a b?nökért járó büntetés elengedésének az éve, a perleked?k közötti kiengesztel?dés, a sokféle megtérés, a gyónás és a vezeklés éve” (Tertio Millenio Adveniente, 14. pont). Következésképpen a jubileumi év a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elkötelez?dés éve, örömben és békében a testvérekkel. A jubileumi év mindenekel?tt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára - állapítja meg a jubileumok történetét ismertet? szentszéki dokumentum. 

Mózes törvénye a ?nagy örömünnep évét” írta el? a zsidó nép számára

A szentévek eredete az Ószövetségig vezethet? vissza. Mózes törvénye különleges évet, a ?nagy örömünnep évét” írta el? a zsidó nép számára: ?Szenteljétek meg az ötvenedik esztend?t, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztend?! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen sz?l?t ne szüreteljétek le! Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mez?r?l egyétek annak termését. Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához” (Mózes harmadik könyve 25.10-14) – olvassuk Mózes harmadik könyvében, a Leviták könyvében.

Jézus beteljesíti Izajás próféta jövendölését

A kürt, amellyel ezt a különleges, teljesen az Úrnak szentelt év kezdetét hirdették, egy kos szarvából készült, amelyet héberül ?Jóbel”-nek hívnak, és amelyb?l a ?jubileum” szó származik. Ennek az évnek az ünneplése többek között azzal járt, hogy a földet visszaadták korábbi tulajdonosainak, elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, és pihentették a term?földet. Az Újszövetségben Jézus úgy jelenik meg, mint aki beteljesíti az ?si Jubileumot, mivel azért jött, hogy ?hirdesse az Úr kegyelmének évét” (Izajás könyve, 61).

A szentévek célja a Krisztusba vetett hit elmélyítése

A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusokkal, szertatásokkal kezd?dik, folytatódik és zárul le, hanem azért is, mert  egyik célkit?zése az életszentség el?mozdítása. Azzal a szándékkal alapították meg a szentév intézményét, hogy megszilárdítsa a hitet, el?segítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az egyházban és a társadalomban. A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözít?be vetett hit ?szintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.

2025 – a ?Remény zarándokai” – a 27. rendes szentév

A jubileumi év lehet rendes, ha egy el?re meghatározott id?ponthoz kapcsolódik, illetve lehet rendkívüli, ha valamilyen különösen fontos esemény miatt hívják össze. A rendes szentévek 25 évenként váltják egymást és egy teljes évig tartanak. A rendkívüli jubileumi évek szokása a XVI. századra nyúlik vissza, bármikor tarthatják ?ket és id?tartamuk rövidebb is lehet, akár néhány napra is korlátozódhat. A katolikus egyház eddig 26 rendes szentévet ünnepelt, a mostani, a ?Remény zarándokai” mottót hirdet? 2025-ös jubileum lesz a 27. rendes szentév.

Az 1300-as els? szentév hirdette az egyetemes megbocsátást

A történelem els? jubileumát, az els? rendes szentévet 1300-ban a Caetani nemesi családból származó VIII. Bonifác pápa hívta össze az ?Antiquorum Habet Fida Relatio” k. bullájával. Döntésének egyik célja az volt, hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét a középkor két sarkalatos intézményének, a pápaságnak és a birodalomnak a válságával és az európai államok születésével szemben, egyben er?sítse a lelkiség, a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az akkor uralkodó gy?lölettel és er?szakkal szemben. A XIII. század utolsó éveiben egyre érezhet?bbé vált az az igény a keresztények körében, hogy az ?si hagyományoknak megfelel?en a centenárium legyen az egyetemes megbocsátás, a kiengesztel?dés éve. A pápa Bullájában Egyetemes Jubileummá nyilvánított minden századik évet. A híresztelés hallatára, hogy a centenárium évében mindazok, akik valóban megbánták és meggyónták vétkeiket, megszabadulnak b?neikt?l és büntetésükt?l, amennyiben elzarándokolnak a Szent Péter vagy a Szent Pál bazilikába, zarándokok hatalmas tömege áramlott Rómába. A teljes búcsú elnyeréséhez a rómaiaknak harminc alkalommal kellett ellátogatniuk a bazilikákba, az idegeneknek, zarándokoknak tizenöt alkalommal.  

Az els? szentév zarándokai között volt Dante, Cimabue, Giotto

Az els? jubileum zarándokai között volt a világirodalom nagy klasszikusa, az olasz nyelv atyjaként számon tartott Dante Alighieri költ?, aki 1321-ben hunyt el, továbbá a kés? gótikus m?vészet egyik legnagyobb alakja, Cimabue olasz fest?, aki mindössze két évvel élte túl az els? jubileumot, valamint az európai festészet egyik vezéralakjának tekintett Giotto, a korai reneszánsz és a trecento m?vésze, többek között az Uffizi képtárban megtekinthet? Trónoló Madonna alkotója, de neki tulajdonítják az assisi Szent Ferenc bazilikában Szent Ferenc életének jeleneteit ábrázoló freskósorozatot is. Világi témájú festményeket is készített, Anjou Róbert nápolyi király palotájában híres emberek portréit festette meg. 

A jubileumok a kezdetekt?l fogva a kereszténység nagy eseményeinek bizonyultak, de egyben tükörképet mutattak az adott korról és arról adtak tanúságot, hogy a hitélet olyan valóság, amely képes befolyásolni a társadalmi és kulturális életet.  

Az el?z? szentév a Megtestesülés és a Megváltás ajándékáért adott hálát

Az el?z?, 26. Nagy Jubileum, a 2000. szentév különleges jelent?séggel bírt, hiszen a keresztények az egész világon ünnepelték Krisztus születését és egyben az azóta eltelt kétezer évet is. Ez volt az els? olyan szentév, amely az elmúló évezred végét és az új évezred elejét ívelte át. A 2000. év jubileuma tehát a dics?ítés és a hálaadás nagy imája kívánt lenni Isten Fia megtestesülése és az általa véghez vitt megváltás ajándékáért.

?Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”

Szent II. János Pál pápa a következ?kben foglalta össze az ezredforduló szentévének jelent?ségét ?Tertio Millennio Adveniente” k. apostoli levelében (58.), utalva arra a nemzedékre, amely a múlt század utolsó éveiben született és amely az új évezred els? nemzedéke, a mai feln?ttek. Rájuk hárul a feladat, hogy Krisztus továbbra is jelen legyen korunkban és azt követ?en is. 

?A világ és az Egyház jöv?je azé a fiatal nemzedéké, mely ebben a században született, s a következ?ben lesz feln?tté, s lesz az új évezred els? nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: ?Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?”. A fiatalok a Földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, ?t keresik és újra meg újra kérdezik ?t. Ha képesek lesznek követni az utat, melyet ? mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következ? században és az azt követ?kben, egészen a világ végezetéig. ?Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”.