Parolin b¨ªboros a luxemburgi ¨¦s belgiumi ¨²tr¨®l: a p¨¢pa s¨¹rgeti Eur¨®p¨¢t, hogy fedezze fel ¨²jra alap¨¦rt¨¦keit
Massimiliano Menichetti / Somogyi Viktória ¨C Vatikán
Ferenc pápa uralkodásának leghosszabb útja után, amely alkalmával Ázsiába és Óceániába látogatott, most ismét útra kel. Fáradhatatlan tanúja lesz Krisztus arcának a háború által sérült, gyakran megosztott Európában, amely a demográfiai hanyatlás valóságát éli. Ferenc pápa szeptember 26-án Luxemburgban és Belgiumban is jelen lesz. Szeptember 29-ig tartózkodik Brüsszelben. Pietro Parolin bíboros, a Szentszék államtitkára interjút adott a Vatikáni Rádiónak az út kapcsán, amelyben hangsúlyozta: ?Európában a múlt hatalmas katasztrófáinak emléke némileg elveszett, és ezért növekszik a veszélye annak, hogy újra beleesünk a múlt tragikus hibáiba¡±. A bíboros úgy látja, hogy ez a látogatás elhozza a szolidaritás el?relátását és a bátorságot, hogy megnyíljunk a jöv? felé.
Bíboros úr, hogyan született meg ez az út, amely a luxemburgi rövid látogatással kezd?dik?
Az út egy lelkipásztori látogatás, amely mindenekel?tt a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem fennállása 600. évfordulójának ünneplésére összpontosít, de egy luxemburgi állomás is szerepel benne. Két olyan országról van szó, amely az Európai Unió alapítója és intézményeinek székhelye, ahol a katolicizmust, amely bár formálisan még mindig többségben van, gyakran úgy t?nik, hogy már nem tekintik élethorizontnak, és szinte a társadalom peremére szorul.
A belga püspökök ?meglepetésr?l¡± és ?nagy örömr?l¡± beszéltek Ferenc pápa látogatása kapcsán, amelyre a Leuveni Katolikus Egyetem fennállásának 600. évfordulóján kerül sor. Ez az évforduló alkalom lesz arra, hogy rávilágítson a tudomány és a hit közötti szoros kapcsolatra?
A hit és a tudomány közötti párbeszéd alapvet? fontosságú. A történelem során voltak a megértés és az együttm?ködés hosszú szakaszai, valamint a kölcsönös félreértés pillanatai is. A félreértés a módszerek indokolatlan átfedéséb?l adódott, amikor egyrészt azt a hibát követték el, hogy a Bibliát nemcsak szent szövegnek, hanem tudományos könyvnek is tekintették, másrészt viszont a tudományos ismereteket tekintették az egyetlen igazi tudásnak, alábecsülve és lesz?kítve az értelem cselekvési területét. Természetesen a Szentatya belgiumi útja a Leuveni Egyetem alapításának 600. évfordulója alkalmából gondviselésszer? a hit és a tudomány közötti szoros kapcsolat újrafelfedezése érdekében, saját cselekvési területükön és módszereikkel.
A pápa visszatér az élet, a migránsok és a háborús sebesültek kérdésében gyakran megosztott Európába. Vajon lesz-e ereje ennek a látogatásnak ahhoz, hogy visszaszerezze az alapító atyák, Schuman, De Gasperi és Adenauer gyökereit egy olyan politikai projektben, amely a békén, testvériségen és szolidaritáson alapuló fejl?dést segíti el??
Közvetlenül a második világháború után az európai népek teljesen kimerültek. Az el?z? harminc év annyira tele volt szerencsétlenséggel és szenvedéssel, hogy elszántan és merészen új rendet építettek, amely képes volt elkerülni a konfliktusokat okozó elkeseredett nacionalizmusok újjáéledését. Most éppen ellenkez?leg, Európában a múlt hatalmas katasztrófáinak emléke némileg elveszett, és ezért n? annak a veszélye, hogy visszaesünk a múlt tragikus hibáiba. Remélem, hogy a Szentatya látogatása értékes lehet?ség lesz Európa számára, hogy újra felfedezze alapító értékeit. Míg 1945-ben az európai emberek a jöv? felé indultak el, amelyet a múltnál csak jobbnak tudtak elképzelni, addig ma úgy t?nik, hogy a jöv?t teljesen ismeretlennek, vagy még a közelmúltnál is rosszabbnak gondolják. Ez a gondolkodásmód befolyásolja az élet felé való nyitás képességét, és a beletör?dés légkörét terjeszti ott, ahol nincs remény. A Szentatya viszont a remény zarándoka. Azt akarja, hogy Európa újra felfedezze azokat az okokat, amelyek felépítésének alapjául szolgáltak, hogy tudja, hogyan nézzen szembe minden kérdéssel, még a gazdasági vagy migrációs jelleg?ekkel is, a szolidaritás el?relátó szellemében, újra felfedezve a bátorságot, hogy megnyíljon a jöv? felé és legy?zze a ?demográfiai telet¡±.
Segíthet-e ez a látogatás az európai politika egyik szívében a félelmek, a polarizáció és a populizmus ellen?
A populizmus, a polarizáció, a félelmek gyakran a szellem és a gondolkodás fáradtságának és az ebb?l fakadó feltételezéseknek az eredménye, hogy lehetségesek a szinte varázslatos leegyszer?sítések, amelyek egyszer? és gyors, hatékony döntésekkel képesek bonyolult vagy akár korszakos problémákat megoldani. A népeknek ez a fáradtsága végül arra készteti ?ket, hogy elfogadják a lehetetlent ígér? radikális javaslatokat, hogy aztán rájöjjenek: ezek az ígéretek nem voltak teljesíthet?k, aminek eredményeként más, tartalmilag ellentétes, de nyelvezetük határozottságában nagyon hasonló narratívák felé fordulnak. Az Egyház az ?emberiség szakért?je¡±, tehát a Szentatya a felel?sség, a mértékletesség, a kockázatokra való figyelmeztetés nyelvén szól, amelyek veszélyes utakra vezethetnek, és elítéli a legveszélyesebb hibákat. Emiatt ez a nyelvezet nem használható fel a könny? leegyszer?sítésre, és nem mindig kínál azonnali megoldásokat. A Szentatya szavai azonban az Evangéliumból fakadnak, és mindig a bölcsesség szavai. Reálisak, ahogy az Evangélium is realista, ami nem ígér Paradicsomot a Kereszt nélkül. A pápa hangja tehát arra tanít bennünket, hogy legyünk óvatosak és tartsuk meg a kritikai érzékünket azokkal szemben, akik azonnal leegyszer?sített recepteket kínálnak a megváltásra a legkülönfélébb okok miatt elfáradt embereknek. Általában katasztrófarecepteket eredményeznek.
A fokozatosan elöreged? Európában Ferenc pápa többször is kiemelte a születésszám drasztikus csökkenését. Szükséges-e a családok igényeihez közelebb álló lelkigondozás?
Igen, úgy gondolom, hogy a születésszám drámai csökkenése elleni küzdelemhez szükség van sürg?s akciósorozatokra különböz? intézmények részér?l. Az Egyháznak, az államoknak, a különböz? szervezeteknek tudatosítaniuk kell ennek a mondhatnám, hogy ?létfontosságú¡± témának a fontosságát, és be kell avatkozniuk egy sor, lehet?ség szerint jól összehangolt intézkedéssel. A lelkipásztorkodásra gondolva mindenképpen meg kell tervezni egy olyan akciót, amely tudja, hogyan kell figyelmesen meghallgatni a családokat, hogy meg tudja határozni valódi szükségleteiket, és segítséget tudjon nyújtani nekik, konkrétan befolyásolva életüket, hogy elhárítsák a különböz? akadályokat a születend? új élet nagylelk? befogadása el?l. De hadd mondjam el, hogy a legjobb lelkigondozás az lenne, amelyik képes reményt csepegtetni az emberek szívébe és elméjébe. Remény és a mély meggy?z?dés nélkül, hogy a Gondviselés segítséget nyújt az életünkben, valamint az Istent?l jöv? segítségre való nyitottság nélkül minden nehézség, legyen akár valós is, végül felnagyításra kerül, és az önz? késztetések szabad kezet kapnak, hogy eluralkodjanak rajtunk.
Az öreg kontinens mintha elvesztette volna identitását, gyökereit. Ön és a Szentszék szerint mire van szüksége e kihívások láttán?
Kétségtelen, hogy az európai civilizáció a görög-római kultúrában gyökerezik, és értékei a zsidó-keresztény hagyománynak köszönhet?k. Különösen a kereszténység alakította át alaposan az európai panorámát az évszázadok során. Ennek bizonyítékai a katedrálisok, az egyetemek, a m?vészet, intézményeinek fejl?dése és még ezernyi más szempont, amelyek úgymond olyanná tették Európát, amilyennek ismerjük. Mindehhez képest az Európai Alkotmányban inkább úgy döntöttek, hogy ezeket az er?s kapcsolatokat a múlt kulturális és vallási örökségével nem fejezik ki nyilvánvalóan, mert úgy gondolták, hogy ezek mindenképpen megosztók, vagy elismerésükkel ezek a gyökerek zavaróvá válnak és akadályozzák az új fejl?dést. Ennek a választásnak az eredménye egy bizonyos z?rzavar fokozódása, amely nem segít Európa építésében. Valójában ahhoz, hogy Európa er?t találjon egy újabb elrugaszkodáshoz, amely képessé teszi új és fontos célok elérésére, legy?zve az egyre feltámadó önzést, nagy szüksége van arra, hogy újra felfedezze gyökereit. Ha olyan hang akar lenni a mai világban, amire hallgatnak és tekintélye van, és ha ki akar lépni a kimerít? mozdulatlanságból, akkor újra fel kell fedeznie az Európát inspiráló értékek nagyszer?ségét, amelyeknek igen is tudatában voltak a modern Európa alapítói. A Szentszék elkísérheti az európai népeket ebben a kényes szakaszban, arra ösztönözve ?ket, hogy magabiztosan folytassák útjukat, és ne féljenek fenntartani er?s köt?dést azokkal az értékekkel, amelyek az európai életet és társadalmat inspirálták. Ily módon Európa új ideális lendületre talál, amely lehet?vé teszi számára, hogy szembenézzen az elmúlt évek bonyolult kihívásaival.
Mit remél ett?l az úttól?
Remélem, hogy a pápa luxemburgi és belgiumi útja olyan lesz, mint egy szikra, amely nagyobb fényt gyújt. Egy szikra, amely segít felszínre hozni az egyházban és a társadalomban meglév? minden jó képességet, egy olyan fényt, amely bátorságot csepegtet azokba, akik úgy t?nik, beletör?dnek a dekadenciába. Remélem és kívánom, hogy a pápa látogatása alkalmat adjon egy mélyreható elmélkedésre Európáról és a mai európai egyház létér?l. Kívánom, hogy ez egy olyan pillanat legyen, amikor a hív?knek és nem hív?knek lehet?ségük lesz meghallgatni Szent Péter utódjának szavait, és összevetni lét- és cselekvésmódjukat a világban az Evangéliumból származó javaslattal.
