Ferenc p¨¢pa a katolikus egyetem di¨¢kjaihoz: teremt¨¦sv¨¦delem ¨¦s a n?k szerepe az egyh¨¢zban
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Az egyetemi diákok a ?jöv? és a félelem¡± témáját vetették fel a pápának, különös tekintettel a környezetszennyezésre és a háború kérdéseire. ?Mindkett? szörny? csapás az emberiségre, a korrupció és a rabszolgaság modern formáival együtt. A rossznak ezek a formái néha a vallást is érintik, ha az a hatalom eszközeként lép fel, de ez istenkáromlás¡± ¨C felelte a pápa. A keresztények tudják, hogy nem a gonoszé az utolsó szó, de ez csak növeli az elkötelezettségüket, hiszen ?a remény a mi felel?sségünk¡±.
Kereszténység és ökológia: Hála, küldetés, h?ség
A pápa a kereszténység és az ökológia közötti kapcsolatra három szó segítségével válaszolt: hála, küldetés, h?ség. El?ször is hálás elismeréssel kell fogadnunk a közös házat, ahol vendégek és zarándokok vagyunk, akikr?l Isten maga gondoskodik. Ebb?l fakad a küldetésünk: azért vagyunk a világban, hogy meg?rizzük szépségét és gondozzuk az utókor javára, ebben áll az Egyház ?ökológiai programja¡±. A probléma forrása az ember szíve, mely a hatalmi és piaci érdekek fölé emelkedik, annak a tudatában, hogy a kultúra nem csak az eszméket m?veli, hanem az egész világot. Az átfogó fejl?dés kihívása adja az ember harmadik felel?s vonását, a h?séget, a h?séget Istenhez és emberhez. Ez pedig az összes embert érinti élete minden területén: fizikai, erkölcsi, kulturális, társadalompolitikai vonatkozásban és ennek jegyében az elnyomás és a pazarlás minden formájára nemet mond és elkötelezi magát az igazságosságra és az igazságra való megtérése mellett. Választani kell a természet manipulálása és a természet m?velése között, példaként említve az eugenika, a kiberszervezetek és a mesterséges intelligencia kihívásait.
A n?k egyházban vállalt szerepe: a n? Isten népében lány, n?vér és anya
Második nagy témaként a diákok a n?k egyházban vállalt szerepére kérdeztek rá, amire sokszor er?szak, igazságtalanság az ideológiai el?ítélet nehezedik. Ezért is kell tisztázni a kiindulópontot: ki a n? és ki az egyház. Az Egyház Isten népe, nem pedig multinacionális vállalat. A n? Isten népében lány, n?vér és anya, miként a férfi fiú, testvér és apa. Ezek a kapcsolatok nem külön-külön, hanem együtt fejezik ki Isten képmását, a férfit és a n?t, akiknek hivatása hogy szeressenek és szeretve legyenek. Hivatásuk egyúttal küldetés. Ebb?l ered a társadalomban és az egyházban betöltött szerepük ¨C hivatkozott a pápa Szent II. János Pál tanítására (Mulieris dignitatem apostoli levél, 1).
Férfi és n? méltóságát egy eredeti törvény biztosítja, amely nem papírra van írva, hanem testben
A n?i mivolt eldöntése nem közmegegyezés vagy ideológia függvénye. A férfi és a n? méltóságát ugyanis egy eredeti törvény biztosítja, amely nem papírra van írva, hanem testben. A méltóság olyan felbecsülhetetlen érték, olyan eredeti tulajdonság, amit emberi törvény nem adhat meg, de el sem vehet. Ebb?l a közös és megosztott méltóságból kiindulva a keresztény kultúra mindig újból, más-más összefüggésben értelmezi a férfi és a n? hivatását, küldetését, az egymásért való létét a közösségben. Tehát egyik sem a másik ellen, hanem mindegyik a másikért. Ferenc pápa arra emlékeztetett, az üdvösségtörténet középpontjában egy n? állt, Mária, akinek ?igenjéb?l¡± maga Isten jött el a világba. A n? valójában termékeny befogadás, gondoskodás, életszer? odaadás, és a szeretet számos napi példájáként jelen van a barátságban, a munkában, a tanulástban, a társadalmi és egyházi felel?sségvállalásban, a házastársi kapcsolatban, az anyaságban, az Isten országáért vállalt szüzességben és egyéb szolgálatban. Ti magatok azért vagytok itt ¨C szólt a pápa az egyetemistákhoz ¨C, hogy mint n? és mint férfi növekedjetek, hisz úton vagytok, formálódtok.
Hogyan kell tanulni? Minek tanulni? Kinek kell tanulni?
Végül a Szentatya három pontban foglalta össze a katolikus egyetem képzésének dönt? szempontjait: Hogyan kell tanulni? Minek tanulni? Kinek kell tanulni? Annak, hogy miként tanuljunk, nemcsak módszere van, hanem stílusa és mindenki a sajátját m?velheti. A tanulás ugyanis mindig út az önismerethez. Ám van egy közös, egymással megosztható stílus is. Együtt tanulunk, azok révén, akik el?ttünk tanultak, tanáraink és osztálytársaink, illetve azokkal, akik mellettünk tanulnak az osztályteremben. A kultúra mint öngondoskodás magában foglalja a kölcsönös gondoskodást.
Hogy miért is tanulunk, annak van indító oka és vonzó célja. Tanulunk, hogy jó munkát találjunk, aztán sokszor ett?l függ?en élünk és így ?áruvᡱ leszünk. Pedig nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Igaz, könny? ezt mondani, de elkötelezettségre van szükség, hogy gyakortlattá tegyük. És végül azért tanulunk, hogy tudjunk másokat nevelni és szolgálni szakértelemmel és tekintéllyel. Ne valamit akarjunk szolgálni, hanem valakinek szolgáljunk és akkor az egyetemi végzettség a közjót szolgáló képességr?l tanúskodik. Miközben ezt tesszük, észrevesszük, hogy van egy nagyobb valóság, amely megvilágosít és felülmúl bennünket: az igazság. Az igazság nélkül életünk értelmét veszti. A tanulmányoknak akkor van értelme, ha az igazságot keresi, és képes is arra, hogy megtalálja. Az igazság megtalálható, ám ha feladjuk az igazság közös keresését, akkor a tanulás a hatalom és a mások feletti ellen?rzés eszközévé válik és uralkodik. Ezzel szemben az igazság szabaddá tesz minket, ahogy az evangélium tanítja ¨C zárta a 600 éves Leuveni Katolikus Egyetem hallgatóihoz intézett beszédét Ferenc pápa.
