Ferenc pápa Kelet-Timor vezet?ihez: példaérték?, ahogy a kiengesztel?dést választották a gy?l?lk?dés helyett
Michele Raviart / Ged? Ágnes – Vatikán
Ahol Ázsia és Óceánia összeér és bizonyos értelemben találkozik Európával – utalt Kelet-Timor történelmére a pápa -, egy hegyekkel, erd?ségekkel, síkságokkal teli föld, melyet csodálatos tenger ölel körbe: ide érkezett utazása harmadik állomásaként Ferenc pápa. Els? hivatalos programjaként a f?város, Dili elnöki palotájába látogatott, ahol Josè Manuel Ramos-Horta államf? fogadta, a függetlenség elérésének egyik élharcosa, aki 1996-ban Béke Nobel-díjat kapott. A Szentatya aláírta a vendégkönyvet, magánmegbeszélést folytatott az elnökkel, majd beszédet mondott a politika, a diplomácia és a civil társadalom képviseletében megjelent mintegy négyszáz f?nek. Kelet-Timor történelmének f?bb eseményeit felidézve szólt az els?, domonkos misszionáriusok érkezésér?l, akik elvitték a katolicizmust és a portugál nyelvet, amely a mai napig hivatalos a helyi tetum mellett; az 1975-ben Indonéziától elnyert függetlenségr?l, majd végül a 2002-ben kimondott portugál befolyás megsz?nésér?l.
A béke és a szabadság hajnala
Kelet-Timor nehéz id?szakokat élt át, míg kivívta függetlenségét, a megrázkódtatás és er?szak után viszont sikerült a béke útjára lépnie, megkezdve ezzel a fejl?dés, a természeti és emberi er?források értékelésének új szakaszát. Nem adták fel a reményt és beköszöntött a béke és a szabadság hajnala, amiben nagy segítséget jelentettek a keresztény gyökerek – ahogyan arra Szent II. János Pál pápa is emlékeztetett 1989-es Kelet-Timori látogatása során. Az európai misszionáriusok által Ázsiába elvitt kereszténység tovább gazdagodott a különböz? kultúrákkal találkozva. Az evangéliumi tanítás és a hit folytonossága segített abban is, hogy kiengesztel?djenek indonéziai testvéreikkel, a kinyújtott kéz politikáját alkalmazva, amelyet nagyra értékelt Ferenc pápa. A fájdalmat örömmé változtatták, mert a megpróbáltatásokban sem veszítették el a reményt. Bárcsak a világ számos részén hasonlóképpen gy?zedelmeskedne a békevágy! Az egység mindig felette áll a konfliktusnak, ez pedig az emlékezet megtisztítását igényli, a sebek begyógyítását, azt, hogy a gy?lölködést kiengesztel?désre, az összeütközést együttm?ködésre cseréljük.
A kihívások persze Kelet-Timorban sem hiányoznak: az intézmények meger?sítése, az emigráció problémája, a szegénység, amelynek kezelése a vezet? réteg felel?s hozzáállását sürgeti, különös tekintettel a gazdag k?olaj- és földgázlel?helyek kiaknázására, amely csakis a közösség javát kell, hogy szolgálja.
Megel?zni az abúzusokat
Kelet-Timor lakosságának 65%-a 30 éven aluli, és sok veszély leselkedik rájuk, mint az alkohol vagy a b?nbandák garázdálkodása. Ideálokat kell adni a fiataloknak, hogy kitörjenek ezekb?l a csapdákból, és felhagyjanak az er?szakkal – mutatott rá a pápa. Segítséget meríthetnek a hitükb?l, az egyház társadalmi tanításából, mely a testvériségre épül és a népek, f?ként a szegényebbek fejl?dését támogatja. A Szentatya örömmel fogadta a timori elnök által bejelentett hírt, miszerint az Abu-Dzabiban aláírt Emberi Testvériség – nyilatkozatot szeretnék beépíteni az iskolai tantervbe. Dicséretes, hogy az állam támogatja az egyház szociális, karitatív és neveléssel foglalkozó intézményeinek m?ködését.
Lelkes fiatalok és bölcs id?sek
Be kell fektetni a nevelésbe, a családba és az iskolába, hiszen ezáltal bizakodva tekinthetünk a jöv?be, ötvözve a fiatalok lelkesedését és az id?sek bölcsességét. Bízzatok a nép bölcsességében! – biztatta a Kelet-Timoriakat a pápa, majd a Szepl?telen Sz?z oltalmába ajánlotta a nemzet lakóit.
