Motu proprio a Teol¨®giai Akad¨¦mia reformj¨¢r¨®l: Szinod¨¢lis egyh¨¢z kil¨¦p? teol¨®gi¨¢val
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
A ?teológia el?mozdítása a jöv?ben nem szorítkozhat a múlt elvont formuláinak megismétlésére¡±, hanem ?küldetése a jelen prófétai értelmezése¡±, ?új utak meglátása a jöv? számára a Kinyilatkoztatás fényénél¡±, és ilyen módon kell a ?teológiának szembesülnie a mély kulturális változások korával¡±. A ?XI. Kelemen pápa óhajára a 18. század elején (1718. április 21-én) született Pápai Teológiai Akadémia a történelme során megtestesítette azt az igényt, hogy a teológiát állítsa az egyház és a világ szolgálatába¡±, ?mindig módosítva a struktúráját, amikor az szükségessé válik¡±, és folytonosan ?kib?vítve annak eredeti rendeltetését¡±.
Szinodális, misszionárius, kilép? egyháznak csak kilép? teológia tud megfelelni
A Teológiai Akadémia szabályzatának Szent II. János Pál pápa által tett 25 évvel ezel?tti utolsó megújítása óta ?most eljött az id?, hogy a szabályzatot a küldetéséhez alkalmasabbá tegyük¡±, mert ?egy szinodális és misszionárius, kilép? egyháznak csak egy kilép? teológia tud megfelelni¡±. ?Nem elégedhetünk meg az íróasztal teológiájával¡±, ezért ?a teológia professzorai és diákjai, mint jó pásztorok hordozzák a nép és az utca szagát és megfontolásaikkal öntsenek olajat az emberek sebeire¡±. A teológia ?legyen nyitott a világra¡±, az embert tekintse ?a maga konkrét egzisztenciális helyzetében¡± és ?ne sz?küljön le egyfajta taktikai magatartásra¡±.
A teológia merész feladata, hogy a más tudások által kidolgozott új kategóriákkal éljen
A teológiának ez a ?kapcsolati jellege meghatározza a teológia alapszabályát¡±, ezért az ?nem zárkózhat önmagába¡±, ?nem szigetel?dhet el¡±, hanem ?az emberi kapcsolatok sz?ttesébe kell illeszkednie, együtt más tudományokkal és ismeretekkel¡±, ez pedig a transzdiszciplinaritás segítsége, ami a tudományok átfogó kapcsolatát jelenti, mely több az interdiszciplinaritás-nál, a tudományágak közti területek kutatásánál. Ez minden bizonnyal el?segíti a vizsgálat tárgyának jobb megértését azáltal, hogy több szempontból is elemzi az egyébként egymást kiegészít? és különálló elemeket. A transzdiszciplinaritás úgy értend?, mint ?minden tudás elhelyezése és megerjesztése a Fény és Élet terében, amelyet a Bölcsesség kínál és ami Isten Kinyilatkoztatásából árad¡±. Ebb?l adódik a ?teológia merész feladata, hogy a más tudások által kidolgozott új kategóriákkal éljen és így a hit igazságait és Jézus tanítását a mai nyelvezettel, eredeti módon, kritikus öntudattal m?velje¡±.
A teológus szinodális formában m?velje a teológiát
Ferenc pápa apostoli levelének második része el?ször is a teológia m?velésének egyházon belüli ?párbeszéd jellegét¡± valamint ?szinodális és közösségi¡± dimenzióját hangsúlyozza. A ?teológusnak személyesen kell megélnie a testvériséget és a közösséget az evangelizálás szolgálatában, hogy eljusson mindenki szívéhez¡±. ?Az egyházi szinodalitás kötelezzen el minden teológust, hogy szinodális formában m?velje a teológiát¡±, a ?meghallgatás, a párbeszéd, a megkülönböztetés és a sokféleség integrálásának a képességével¡±, amihez ?megfelel? intézmények és helyek¡± kellenek, amelyben ?kollegiális és testvéri tapasztalatot szerezhetnek¡±.
Az igazi kritikus tudás nem elvont és ideologikus, hanem lelki, térdelve m?velt
A Szentatya levele beszél a Teológiai Akadémia lelkiségér?l is. A teológia m?velése szabályzatának ?tudományos jellege nem homályosíthatja el annak bölcsességi dimenzióját¡±, ahogy arról Aquinói Szent Tamás beszél, Boldog Antonio Rosmini pedig a teológia ?intellektuális karitász¡± jellegét hangsúlyozza: ?az összes tudás kritikus értelme irányuljon a Bölcsesség Eszméjére¡±, ami ?tartós körbe fogja az Igazságot és a Karitászt¡±. A ?tudományos értelemnek ki kell tágítani a saját határait, hogy emberi maradjon és el ne sekélyesedjen¡±. Az ?igazi kritikus tudás, amennyiben bölcsességi ismeret, nem elvont és ideologikus, hanem lelki, amit térdelve m?velnek, imádás és imádság közben¡±, egyszerre ?transzcendens és figyelmes a népek hangjára, tehát populáris, népszer?¡±. Egy bizonyos ?lelkipásztori pecsétr?l¡± van szó a teológia m?velésében, ami által ?elmélet és gyakorlat nem mond ellent egymásnak¡±. A pápa ajánlja ?az induktív módszert¡± a teológia gyakorlására, mely ?a népek konkrét összefüggéseib?l és helyzeteib?l indul ki¡± és ?képes megkülönböztetni az id?k jeleit¡±. Ebben az értelemben a Pápai Teológiai Akadémia ?hivatása egy állandó figyelem a teológiai megfontolás tudományos jellegére és a többi tudományos ismeretággal való transzdiszciplináris párbeszédre¡±. Végül a Szentatya apostoli levele kijelenti, hogy az adott jelzések figyelembe vételével ?jóváhagyja a Pápai Teológiai Akadémia új szabályzatát¡±, hogy ?a tudásnak ez a kiváló széke tovább növekedjen a min?ségében¡±.
