SA国际传媒

November 26-i, múlt vasárnapi adásunkban hangzott el Sajgó Balázs atyával készített bemutatkozó interjúnk, amelyet a Vatikáni Rádió magyar adásának weboldalán meghallgathatnak.

Ha hajlamos vagyok mindig arra figyelni, ami nincs, akkor könnyen elveszíthetek sok mindent, ami van és így egyre inkább besz?kül életem. Besz?kül szívem, lelkem, egész lényem és a besz?külés következménye a ?beszürkülés”. Ilyenkor gyakran kezdek beszélni a szürke hétköznapokról is, hiszen a ?szív b?ségéb?l szól a száj” (Lk 6,45). Ez konkrétan azt jelenti: a sz?k szív sz?kebben lát és csak a ?szükségeket” látja maga körül a ?b?ségek” helyett.

Természetesen, mindez nem azt jelenti, hogy nem kell észrevennem a rosszat, hanem azt, hogy minden nap figyeljek meg mindent úgy, mintha el?ször látnám. Mindennap figyeljek az újra, s akkor életem kitágul, mert észreveszem az apró csodákat és azokat az ajándékokat, amelyekkel az Úr elhalmoz engem. S?t, amikor már az ajándékok mögött észreveszem az Ajándékozót is, Aki mindig jelen van, akkor hálás leszek az ? jelenlétéért.

A virrasztás ezt jelenti: éberen várom ?t, Aki mindig jelen van. Az éberség azt jelenti, hogy meg is látom ?t, Aki állandóan jelen van.

Minden szent id?nek megvan a maga sajátos üzenete: a karácsonyi szent id? a születésre, és így a lélekben való újjászületésre is fekteti a hangsúlyt. A húsvéti szent id? a feltámadásra, és így a lélek halálából való feltámadásra is irányítja a figyelmet. Az adventi szent id? arra mutat, Akire várunk és Aki már jelen is van. Ha éberen figyelek és élem meg ezeket a szent id?ket, az Eljövend? jelenlétét már most is megtapasztalhatom. Ez jelenti azt az evangélium szerint, hogy bármikor beléphet az én id?mbe ?, Aki már az ajtónál áll és kopog (vö. Jel 3,20).

Ezért szükséges megállni és gyakorolni azt a mondatot, amelyet egyik jezsuita szerzetest?l hallottam: ne legyen id?m sietni. A lejt?n ugyanis már nem lehet megállni, csak leborulni. Az embernek pedig egy id? után azt kell eldöntenie, hogy leborul vagy kiborul. Aki képes leborulni, Fentr?l és Bentr?l er?t kérni és kapni, az képes megállni, felkelni, és irányt változtatni. A megtérés irányváltást jelent. 

Krisztus Urunk nagyon jól tudja, milyen az ember, így azt is, hogy mi lakik bennem, ezért használja a tolvaj módjára érkez? úr képét. Nem azért teszi ezt, hogy ijesztgessen, hanem mert tudja, hogy hajlamos vagyok irányt téveszteni! Ha életemnek nincs ura, észre sem veszem azt a ?rákos folyamatot”, amely gyorsan megöli bennem a lényeget, a lelket.

A kísértés észrevétlen! Ezért jó ébernek lenni!

Egy remete a pusztában keményen böjtölt. Egyszer csak azt gondolta magában, hogy könny? így megtartani a böjtöt, hiszen a közelben nincs is hús. Az igazi böjt az, ha maga el?tt látja és mégsem eszi meg. Elment hát a város piacára, vett egy nagy darab húst, odatette maga elé a sziklára. Ezután ezt gondolta: Ki enné meg a nyers húst? Az igazi böjt az, ha a hús meg van sütve, és úgy sem eszik bel?le. Ezért megsütötte azt. Aztán azt gondolta: az igazi böjt az, ha a számban van és mégsem eszem meg. A szájába vette… aztán szépen megette az egészet.

Jézus tudta, mi lakik az emberben (vö. Jn 2,25). Ezért figyelmeztet újra az éberségre. Legyetek éberek és figyeljetek figyelmesen, szeret? figyelemmel! Nézzetek bens?tökbe és akkor kitágul lelketek – Isten szeretetében!